Kosztolányi Dezső

Üllői úti fák

- 1885-1936
- a vajdasági Szabadkán született (ma Szerbia)
- apja: pedagógus, majd igazgató Kosztolányi iskolájában
- Pest: bölcsészkar → Babits Mihály és Juhász Gyula
- költő, novellaíró, újságíró, műfordító
- elítélte a világháborút, igazságtalanságnak tartotta a trianoni békeszerződést (szülővárosát más országhoz csatolták)
- országszerte elismert író, szerették
- külföldi hírnév: Nero, a véres költő (1921)
- felesége: Harmos Ilona (több mint 30 évvel élte túl férjét)
- fiuk: Ádám
- gyógyíthatatlan betegségben halt meg

Stílusa:
- bizalmas titkokba avat be
- érzékletes
- dallamosság jellemzi
- humanizmus: emberi értékek tisztelete pl. egyéniség

Versei:
1. a háborúig: gyerekkori emlékek
- A szegény kisgyermek panaszai (1910)
2. a háború kijózanítja: köznapiság
- a létezést, az egyszeri életet ünnepli
3. az élet ünneplése és búcsúztatása

- legendás a barátsága Karinthy Frigyessel (Nyár, nyár, nyár)

.

.

.

Karinthy egyszer képes volt egy egész gyereksereget felbérelni barátja megviccelésére. A történet úgy szól, hogy a gyanútlan Kosztolányi Dezsőt egyszerre népes gyerekhad fogta körül, s a költő szorgosan osztotta ki az autogramokat a lurkóknak. Azonban a friss aláírás-tulajdonosok újra meg újra sorba álltak Kosztolányi elé, hogy az irodalmár harmadszorra-negyedszerre is papírjukra biggyessze a nevét.

– Mondd, fiam, mire kell neked négy aláírás? – kérdezte a költő meglepetten.
– Tetszik tudni – jött a bemagoltatott válasz –, ötven Kosztolányiért kapok egy Karinthyt.

Ám az eset fordítva is megtörtént; az Így írtok ti szerzője sem kerülte el barátja autogramos beugratását. A felbérelt gyerekek egy alkalommal Karinthynak adták vissza a frissen aláírt papírokat, egy elnéző mosoly kíséretében: „Ja, hogy ön nem Kosztolányi? Akkor nem is kell!”