Babits Mihály

- 1883-1941

- Karinthy Frigyes: "Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem." (alliteráció)

- Pécs: érettségi

- Budapest: egyetem (latin-magyar) → Ady és Kosztolányi

- tanár (Szegeden, Erdélyben)

- Nyugat (1908)

- 1914: első vh. → aggodalommal tölti el, nemzetellenességgel vádolják

- 1933: a Nyugat főszerkesztője → segíti írók és költők elindulását

- gégerák

- felesége: Török Sophie (Tanner Ilona)

- örökbe fogadtak egy lányt: Babits Ildikó (1928)

        Török Sophie: Nem vagy igazi! (1939)

- hatott rá: Kölcsey, Vörösmarty, Arany + új irodalmi ízlés pl. Ady

- szimbolizmus

- formaművész pl. Új leoninusok

ÚJ LEONINUSOK

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,

hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,

gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.

Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,

csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.

Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;

szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék.

Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre;

sír és fél a világ; jer velem árva virág.

Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak!

Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered.

Sűrűn csillan a villám; bús szemed isteni csillám.

Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég.

Ó, bár gyujtana minket, egy hamuvá teteminket

a villám, a vihar; boldog az, így aki hal.