Szép, derült
napunk volt, de csúnya őszi eső és sár is lehetett volna, amilyen szerencsével
születtünk a világra.
Utunkat egy jó
gyalogos két óra alatt megtette volna, de mi még a harmadik órában messzecske
voltunk a céltól, pedig bujkáló ösvenyekkel és titkos kapaszkodókkal is sokat
rövidítettünk. Az igaz, hogy amit a lábunkon nyertünk, azt rajtavesztettük a
kecskén, mert a rakoncátlan állat minden zöld bokorba bé akarta húzni apámot.
A glogovai utasok
odapillantottak, hát Mokry úr állott ott az újdonatúj kék ruhájában, amelyet a
besztercei híres Kléner varrt, egyik kezében a kalapját lengetve búcsúzásul,
másikban a tiszteletükre eldurrantott pisztolyt emelvén magasba. A túlsó
oldalon a veszedelmes szélmalom ijesztő szárnya vetett sötét árnyékot a
mosolygó, piros virágos lóherére. Szerencsére, most mozdulatlanul, mint egy gombostűre
tűzött óriási légy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése